Ne mászkálj falun este, mert ez a stílus nálunk nem járja. Szerencséd, hogy most más dolgunk akadt a földeken...

Aztán, ha egyszer valaki a semmiből szájbavág, ne csodálkozz, ám! Nők ellen is handabandázol már? Legközelebb gyerekek ellen támadsz? Mi van Veled? Most már nekünk is viszket a tenyerünk, pedig nyugodtak voltunk itt a végeken. Kezd beltelni a pohár, pedig a has meg üres, aztán meg idegesek leszünk... 

Emberek! Ingadozun, ingadozunk? Tessék választani!

Ez egy 2017.április 26-i felvétel Rogán Antalról, aki az Európai Parlamentben Orbán Viktor mellett ült és hallgatta az Európai Bizottság alelnökének és egy  Európai Parlamenti képviselőnek (Guy Verhofstadt, volt miniszterelnök) a felszólalását Orbán Viktor személyiségéről, annak megváltozásáról, annak kétarcúságáról, a putyinizálódásról (ő Sztálint és Brezsnyevet mondott).A beszéd elég nagy karriert futott be, több millióan látták az interneten, ahogy a felszólaló személyes tapasztalatán keresztül szétszedi Orbán politikáját. Eddig rendben is van, ez a dolgok menete, mondaná a középparaszt.

Na most, miért Rogánt vitte magával? És Rogán miért ment vele? Orbánt kihívták Brüsszelbe, hogy számoljon be az "illiberális állam" legújabb csínytevéseiről, úgy is mint csúsztatott nemzeti konfrontáció, CEU egyedem-begyedem, EU támogatás-támadás, civil billogozás, ilyesmi.  De miért épp Rogán? Csak nem belpolitikai meggondolásból? Hogy látszódjon az egység, meg minden. Miért ő ül a vezír mellett és nem a Fidesz nagyra becsült és jól fizetett EU képviselői? Mind a 37-en, vagy mennyien. 

Mert Rogán bírja a pofonokat és úgy tűnik, szereti is. Emlékezzünk a 2016 őszén tartott sajtótájékoztatójára. Ezt azért tartotta, mert már a helikopter-hazugságai, a perei, és Kertész Balázs nemismerése miatt már napok óta bujkált. Hát ott vagy 5 újságíró 10 percen keresztül hazugozta Rogánt, akinek szeme sem rebbent, sőt még élvezte is, hogy ismételgetheti a betanult szöveget, az alternatív tényeket  Még mosolygott is hozzá. Nyilván közben a bankszámlájára gondolt, a tetőteraszára, a dubaji hétvégékre, 238/415-d nyaralójára, a "találmányára", meg a Gucci hátizsákra, de kétségtelenül jobb állapotban volt, mint most, és kedvelte a dolgot. Pedig rém kínos volt, még nézni is. Aki jó érzésű paraszt erre nem mond le, az nem jó érzésű. De hát ők szimbiózisban élnek, mert "aki Rogánt támadja, az engem támad" - így az ország fura ura.

Ezen a fotón úgy tűnik, hogy nem csípi annyira a helyzetet, vagy csak rázós volt a helikopter-magánrepülő-úrhajó út Brüsszelbe.

De lehet, hogy azt kedveli, ha őt zrikálják, azt már nem bírja, ha a főnökét és kenyéradó gazdáját szembesítik a valósággal. Bármi lehet...

Ingadozunk, ingadozunk? Tessék szavazni  

Az állampolgárnak két kötelessége van: adót fizetni és szavazni. Mindkettőt egy kalap alá kellene venni, mert míg az adózás elmaradását súlyosan szankcionálják, a választásról való hiányzást elkenik. Nincs ez így rendjén. Pedig pártokból van választék, mindenki megtalálhatja az ízlésének valót.

Van olyan elmélet, hogy aki szándékosan nem teljesíti állampolgári kötelezettségét, az ne is várjon vissza semmit a társadalomtól. A minimális elvárás az lenne, hogy ciklusonként egyszer el kell menni az országgyűlési és önkormányzati választásokra és leadni a szavazatot. aki ezt nem teszi meg, az kapjon valamilyen szankciót hasonlóan, mint az adóbevallás elmaradása esetén. Természetesen igazolásnak és kimentésnek szűk körben lenne helye (pl. betegség), de az alapállás az lenne, hogy szavazni kötelező. Ilyen rendszer van pl. Belgiumban, Görögországban, Luxemburgban, Bulgáriában, egy svájci kantonban, és még sok helyen. És persze a külföldön élők szavazását is egységesíteni kell.  

A 2014-es választáson a szavazópolgárok közel 40%-a nem ment el szavazni. Ezért a választás eredménye nehezen nevezhető népakaratnak. Ha pedig egy parlamentáris rendszerben a kisebbségi akarat egymaga dönti el a választást, azt ritkán nevezik demokráciának. Miként vált lehetségessé, hogy kisebbségi szavazattal mégis 66%-t szerzett a Fidesz, ebbe most nem mennénk bele, elég panaszkodás volt már emiatt. Elég annyi, hogy ez lett a következménye a Fidesz által egyoldalúan módosított választási törvénynek. De attól ez még nem jó az országnak.

Az embereknek kell megérteniük, hogy ők az állam, hogy minden rajtunk múlik, nincs elkülönített állam, nincs uralkodó, nincs tőlünk elkülönített hatalom. Rá kell ébreszteni az embereket a tulajdonosi szemléletre. Hogy mi, állampolgárok vagyunk az állam tulajdonosai és nem fordítva. Az államapparátus – élén az miniszterekkel (minister=szolga) – csak az ügyeinket intézi a megbízásunkból, vagyis ők az alkalmazottaink. A mi adónkból tartjuk el őket, nem termelnek. És sokan vannak. Ne azt várjuk, hogy majd segítenek rajtunk, hanem tulajdonosként utasítsuk őket, kérjük rajtuk számon a teljesítést, és persze a pénztáregyenleget. Vajon jó gazda módjára, a közösség érdekében cselekszenek-e vagy esetleg maguk felé hajlik a kezük? A számonkérésnek több módja van, de a legfontosabb az országgyűlési (és önkormányzati) választáson való részvétel, vagyis a szavazás. 

Nekünk kötelező befizetni az adót, tőlünk minden fillért behajt az állami szervezet. Mi pedig mondjunk véleményt a munkájukról a választáson. Ez utóbbi nem túl megterhelő, eddig négy évente egyszer kellett (volna) elmenni, de ez sem jött össze a szavazók 40%-ának. A sorkatonaság eltörlésével az állampolgárnak már két kötelessége maradt: adót fizetni (hogy legyenek utak, kórházak, tanárok, hadsereg) és szavazni (hogy legyenek a köz érdekében cselekvő vezetőink). Mindkettőt egy kalap alá kellene venni, mert míg az adózás elmaradását súlyosan szankcionálják és akár büntetik is, a választáson való hiányzást elkenik. Nincs ez így rendjén. Pedig nagypártokból is van választék, mindenki megtalálhatja az ízlésének valót.   

Az, hogy nincs szankcionálva a szavazásról való hiányzás ma a Fidesznek kedvez, mert az a szavazótáboruk aktív és ezáltal a választási törvény egyoldalúsága és jutalmazó mechanizmusa miatt a Fidesz megint túlnyerheti magát: vagyis a valós szavazóbázisánál sokkal nagyobb hatalmat kap. Az igazi választói akarat csak magas részvételnél tükröződne a parlamentben és a kormányban, ehhez a meg kellene győzni az embereket, hogy szavazzanak. Mivel ez eddig nem sikerült, jobb híján, átmenetileg, kötelezni kellene a szavazópolgárokat, hogy nevükhöz méltóan cselekedjenek ("aki nem dolgozik, ne is egyék alapon"). Mi volt eddig? Nem ment el szavazni, aztán négy évig siránkozott, hogy milyen rossz a kormány. Egy svájci mintára kialakított, többpárti (arányos) kormányzás előnyére válna az országnak, csak ne ez a túlzott hatalom. Ja, és a korrupció is csökkenne, mert a felek egymást ellenőriznék.

Ingadozunk, ingadozunk? Tessék szavazni !